Emese álma a magyarok egyik legszebb legendája. Emese, a magyarság jövőjének megálmodója, az ősanya szimbóluma. Mi sem jellemezné jobban a nőt, az anyát, mint az alma és a gyümölcsnek bölcsője, a virág.
Ez az alma ízében, virágok színeiben tobzódó teakeverék nem csak nőknek, de ínyenceknek egyaránt kedvence lehet.
Hatásai:
- elősegíti a fogyást
- serkenti a hámsejtek megújulását
- nyugtató, lazító hatású
- görcsoldó, fájdalomcsillapító
Összetevők: alma, akácvirág, hársvirág, rózsaszirom, bodzavirág, körömvirág
Száraz, sötét helyen, szobahőmérsékleten tárolandó.
Használata:
1-2 teáskanálnyi teafüvet leforrázzunk 250 ml vízzel, lefödjük és 10-15 perc után leszűrjük. Száraz helyen, üveg edényben vagy tasakban visszazárva tároljuk.
Wass Albert: Emese álma (részlet)
"Az éjszaka közepén Emese fölébredt. Szeme végigjárta a sátor félhomályát, melyet csak a kintről beszűrődő fáklyák fénye világított meg. Nézte a sátor-oszlopok cifra aranyozását, a padló gazdag, puha szőnyegeit, a falakat borító selymek és bársonyok pazar pompáját. Ahogy Emese szeme körüljárta a sátor gazdag kincseit, boldog büszkeség töltötte el szívét. Magyarok törvénye szerint egyetlen felesége Ügyeknek, Atilla leszármazottának.
Egyszerre csak úgy tetszett, mintha hatalmas szárnyak suhogását hallotta volna az éjszaka csöndjében. A sátor bejáratát fedő nehéz szőnyeg mögül mintha két tüzes szem, egy óriási madár szemei néztek volna reá. Sikoltani szeretett volna, de nem jött ki hang a torkán.
Mozdulni akart, hogy fölébressze álmából urát, Ügyeket, de nem tudta mozdítani karjait. Az óriási sas, a szent TURUL madár, reáereszkedett, és betakarta széles, fekete szárnyaival. A hatalmas szárnyak alatt Emese álmot látott.
Kristálytiszta folyó indult el testéből, és folyni kezdett nyugat felé, egyre duzzadva, növekedve, míg valóságos áradattá válva áthullámzott hólepte hegyeken, és elöntötte a hegyeken túli gyönyörű rónaságot. Ott megállt a folyó s vizéből kinőtt egy csodálatos fa. Tiszta aranyból volt minden ága és minden levele annak a fának, és ágain aranygyümölcsök nőttek.
Álmában Emese lefeküdt a csodálatos fa alá, a szépséges-szép ország kellős közepén, és álomba merült.
Amikor fölébredt, ura sátrában találta magát. Napsugaras, szép reggel volt, tudta, hogy csak álom volt az egész, de annak a különös álomnak az emléke vele maradt egy életen át.
Kilenc hónapra rá fia született Emesének. Az álomra való emlékezés miatt ÁLMOS-nak nevezték el a gyermeket, aki később ÁRPÁD apja lett, azé az Árpádé, aki valóra váltotta Emesen álmát és elvitte a magyarokat, síkságokon és hólepte hegyeken át a hunok hajdani hazájába.
Ahol még ma is élnek, több mint tizenkét évszázad után."