A halva Indiából és Közép-Ázsiából származó édesség. Bár hozzávalói nemzetről nemzetre változnak, az alap ugyanaz: napraforgómag, cukor, méz. A különböző jellegeket a hozzávalóknak köszönhetjük: mogyoró, dió, kakaó, mandula vagy pisztácia. Törökországban elterjedt a Tahin-Helva, ami szezámmag pasztából (tahini) áll.
A halva eredetileg arab édesség, hazánkban többfelé is ismert volt a török hódoltság ideje óta. Az arab világban legtöbbször tahini (szezámpaszta) felhasználásával készül. Indiában egy szilárd állagú, kardamonnal fűszerezett grízpaszta vagy sárgarépával és sütőtökkel elkészített tejes felfújtként szervírozzák. A Közel-Keleten és a Balkánon a halva mézzel és cukorral édesített, szilárd tömb, amely mandulát, szezámot és/vagy pisztáciát tartalmaz. Maga az édesség eléggé megosztja az embereket: vagy odáig van érte az ember, vagy egyáltalán nem szereti.
A keleti világban a háziasszony úgy fejezi ki a vendégszeretetét, hogy édességgel kínálja a vendéget. Az édesség készítése és fogyasztása a háziasszony tiszteletét és szeretetét fejezi ki, így nem illik visszautasítani a tálcán kínált édességet.
Vajon hogyan került a halva Erdélybe?
Nos, a választ biztosan nem tudjuk. Azt azonban tudjuk, főleg az idősebbik korosztály, akik még éltek a rendszerváltás előtti időkben és emlékeznek rá tudhatják, hogy a Szovjetunió idején eléggé korlátozott volt minden nemű élelmiszer fajta. Azt mondják, hogy az egyetlen finomság, amit Orosz honból hozni lehetett azaz apró "konfetti" csomagolt csokoládé és a halva volt. Talán ez segítette a halva elterjedését Erdélyben és Európában.